A régi fényképeket és újságokat már a Kisképzőben elkezdte gyűjteni, szereti Budapestet lomtalanításkor, aludt már tetőn, parkban, szökőkútban, vízparton és erdőben is, mostanában a bazsalikomos paradicsomsaláta és a csicseriborsós palacsinta a kedvence.
She started to collect old photographs and newspapers at the time when she attended Kisképző, she likes Budapest during municipal cleanup, she has slept already on a roof, in a park, in a fountain, on the beach, and in the forest as well, nowadays her favorites are tomato salad with basil and pancakes with chickpeas.
Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones?
Minden helyzet reakcióba léptet, azt hiszem. Azért arra is törekszem, hogy ne csak az emlékek, hanem a jelen történései is inspiráljanak.
Every situation can have a reaction, I think. This is why I am careful to be inspired not only by memories but by the happenings of the present.
Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be?
Sok mindenki lennék szívesen, bár ki tudja, hogyan érezte magát valaki a bőrében, boldog ember volt-e, milyen hatással volt rá a történelmi kor, amiben élt? Szívesen lennék Bálint Endre, Kepes György, Maurer Dóra, Kader Attia, Tom Waits, Phoebe Washburn, Jonas Mekas, Yona Friedman, Fra Angelico, Robert Rauschenberg, Anni Albers, Yoko Ono, Sophie Calle, Miranda July vagy Aretha Franklin. Végtelen lista része ez, és elég össze-vissza, ugrálnék térben és időben.
I would like to be a lot of people, however, who knows how they felt being themselves. Were they happy? What effect did the historical era they lived in, had on them? I would like to be Bálint Endre, Kepes György, Maurer Dóra, Kader Attia, Tom Waits, Phoebe Washburn, Jonas Mekas, Yona Friedman, Fra Angelico, Robert Rauschenberg, Anni Albers, Yoko Ono, Sophie Calle, Miranda July or Aretha Franklin. This is a part of an endless list, and I would travel back and forth in time and space.
Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis?
Nem nevezném lendülésnek, hanem túljutok, általában utazások tudják átalakítani ezeket a helyzeteket.
I would say I get through these, generally, travels can shape these situations.
Kinek mutatod meg először a legújabb munkádat?/Who sees your newest work first?
Van az első fázis, amikor ha egyéni alkotási folyamatról van szó, nem igazán mutatom meg senkinek, inkább beszélgetésekben merül fel a téma, az ötlet. Sok esetben a barátomnak megmutatom, sok esetben barátoknak, vagy édesapámnak, aki művész, tehát vele meg tudom vitatni a gondolataimat e téren.
There is phase 1 which is a private creational process, I don’t really show it to anyone, the topic only shows up in conversations as an idea. In most cases, I show it to my boyfriend, many cases to my friends, or my father who is an artist which makes it easy for me to share my thoughts regarding the matter.
Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory?
Erre sem tudok egyértelmű választ adni, töredékeket sorolnék fel: eszembe jut, hogy egy balatoni nyaraláson egy padlás bejáróból ugrálunk le a bátyámmal, nem tudom, ez hogyan volt kivitelezhető. Szintén a bátyámhoz köthető emlékem, hogy gyakran beültünk az autóba és azt képzeltük, megyünk valahová, ő vezetett, és mindig más karakterek voltunk, máshová utaztunk, gyakran voltunk nyomozók. Egy másik alkalommal nagyon sok medúzát láttam a tengerben, amikor anyukámmal utaztunk, nagyon érdekelt ez a látvány. Vagy egészen egyszerűen, az az emlékfoszlány, hogy egy nagyon magasra nőtt cseresznyefa volt az udvarunkon, és még a harmadik emeleti tetőtérben is látszottak a virágok tavasszal, a gyümölcsök nyáron, persze elérhetetlen távolságban voltak.
I cannot give a definite answer to this question either, so I would list just some: I remember that during a vacation at Lake Balaton we were jumping down from an attic entrance with my older brother, I don’t know, however, how it was possible. Another memory is also about my brother and me, we often sat in the car and we pretended to go somewhere, he drove, we were always different characters, we traveled to different places, we were often investigators. Another time I’ve seen plenty of jellyfish in the sea when I traveled with my mother and this sight interested me a lot. Or just this memory shard that there was a very tall cherry tree in the court of our house and its flowers could also be seen in the attic of the 3rd floor in spring, it’s fruits in summer, but of course, it was out of reach.
Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work?
Azt hiszem, a mindenkori kortársak hasonlóan gondolkoznak, hiszen a jelenük is hasonló, hasonló élmények és tapasztalatok érnek minket. Természetesen örülök, amikor ez történik, mert a jelenben érzem magam, és úgy érzem, ezek a hasonlóságok összekötnek másokkal.
I think all coeval or peer artists think alike since their present is also similar, we are affected by similar experiences. I am happy when this happens of course, and I feel that these similarities create a bond with others.
Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by?
Nem tudhatom. Remélem, hogy a majdani gyerekeim, gyerekem, unokáim izgalmas, érdekes, jó emlékeket és tárgyakat őriznek majd meg rólam, tőlem, és olyan sztorikat, amikre jó visszagondolni, vagy jó őket elmesélni. Ahogyan én is dédelgetek elég sok sztorit a szüleimről, nagyszüleimről és dédszüleimről is. Meglátjuk.
I cannot know. I hope that my future children, child, grandchildren will keep exciting and interesting objects and memories from and about me, stories that will be nice to think of, or it is good to share them. The same way I have these kinds of stories about my parents, grandparents and my great grandparents as well. We will see.
Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something?
Elég sok mindent gyűjtök, de semmit sem megszállottan. Próbálom a különböző a tárgyakhoz társítani a hozzájuk kapcsolódó történeteket, elképzelni azt, amiket megéltek, amiken keresztülmentek. Ócskáshoz, ócskapiacra, antikváriumba bármikor betérek. Régi fényképeket és újságokat már a Kisképzőben elkezdtem gyűjteni, a képekhez való viszonyom már az internet megjelenése előtt is erős volt, sokszor fénymásoltam ki könyvekből képeket és teletűzdeltem a falam, fénymásolt módon gondolkoztam. Szerencsére a családi fotókból is sok maradt meg, minden korból, ezek rajz-alapanyagként szolgáltak sok esetben, majd később elkezdtem egyéb más régi felvételeket is vásárolni. Akárhová utazom az egyik legfontosabb célpont az ócskapiac. A felvételek most már sok esetben a kollázsok, montázsok alapanyagaivá válnak. Egy példa a gyűjtött tárgyakra: most tavasszal Strasbourgban voltam egy műteremprogramban (CEAAC) a Budapest Galéria által, és hát Franciaországban van egy ócskapiac hálózat, Emmaus-nak hívják, ahol vásároltam egy tojástartó készletet, amely a hatvanas évek elejéről származhat - 4 darab tojástartó, fehér gyöngyház alapon kék háromszögekkel, egy hasonló kisméretű tálcán. Fillérekbe került, szét szerettem volna törni egy videóban, de végül megtartottam. Az alján a felirat szerint Csehszlovákiából származik. Érdekes, hogy eljutott Franciaországba. Kié lehetett? Hogyan került oda az a személy? És most 60 évvel később vissza kerül a tárgy Kelet-Európába.
I collect a lot of things but I am not obsessed. I am trying to pair objects with stories, trying to imagine what they could have gone through. I often go to flea markets and antique stores. I started to collect old photographs and newspapers back in art highschool, I had a very strong connection to photos way before the internet era, I often photocopied pictures from books and put them on my wall. Luckily a lot of family photos is preserved as well, from different eras, these were bases of drawings in many cases, and later on, I started to buy other old photographs as well. Wherever I travel to, one of the most important destinations is the flea market. The photographs now are base materials of collages and montages. An example of collected objects: this spring I was in Strasbourg because of a studio program (CEAAC) through the Budapest Galéria and well, in France there is a flea market network its called Emmaus and I bought there an egg holder set which is from the beginning of the 60’s - 4 egg holders, pearl white with blue triangles and a similar small tray. It was very cheap, I was planning to break it in a video but then I decided to keep it. According to the writing on the bottom, it was from Czechoslovakia. Interesting that it made it to France. To whom did it belong to? How did this person make it to France? And 60 years later this object travels back to Eastern-Europe.
Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment?
Városkép lomtalanításkor, átbiciklizni a Szabadság hídon, barátok kertjében lenni, tetőterasz, hetedik emeleti albérletben a belvárosban, tetők és morajlás. Mindenhol jó felfedezni a környéket. Mindig termelődik egy aktuális kedvenc.
The city in the time of the municipal cleanup, to bike over Szabadság bridge, to be in the garden of friends, a rooftop terrace, on the 7th floor in a rental in the city center, roofs and murmuring. It is good to explore the surroundings. There is always a new favorite.
Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching?
Gyerekes szokásom nem egy van, amiket akkor is csinálok, ha bárki ott van, sajnos. Példát nem tudok mondani, talán a környezetem tudna erre válaszolni.
I have more than one childish habit that I also do when others are watching, unfortunately. I couldn’t say an example but the people from my surrounding could probably answer this question better than I.
Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done?
Tetőn, parkban, szökőkútban, vízparton, erdőben aludni. Kalandos, de őrültségnek nem nevezném.
I slept on a roof, in a park, in a fountain, on the beach, and in the forest. It was adventurous but I wouldn’t call it crazy.
Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine?
Reggeli kávé nélkül nem érzem magam.
I feel numb without a morning coffee.
Kedvenc tárgyad?/Favorite object?
Nagyon sokféle tárgyamhoz kötődök hosszú ideje, nem tudok kiemelni egyet sem. Nagyanyám műszőr kucsmájától a Duna parton gyűjtött kavicsig vagy a kihúzott fogamig (bár ez utóbbi az nem teljesen tárgy).
I am attached to a lot of my objects for a while now, I couldn’t pick out just one. I have favorites from my grandmother’s faux fur hat to the pebbles that I collected at the Danube or my tooth that was pulled out (even though this last one doesn’t really qualify as an object).
Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project?
Sokáig gondolati síkon mozog bennem, azután elkezdek olvasni, vagy kutatni. Nem készítek vázlatokat, mert a hosszú gondolkozás alatt fejben alakul ki a váz.
For a long time it is in the form of thoughts and then I start to read or to research. I don’t make sketches, because the frame develops in the long process of thinking.
Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you?
Amikor nem érzem, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetem történései megsemmisítenek engem vagy másokat. Amikor azt érzem, hogy lehetséges csak ezzel foglalkoznom. Megteremtem hozzá a körülményeket.
Nagyon fontos az egyén szabadsága, a kultúra szabadsága és az egyenlő lehetőségek, feltételek megteremtése. Akkor érzem szabadnak magam, ha másokat is annak érzek. Befolyásol az, ami a környezetemben történik.
Persze mindig ki lehet szakadni, el lehet utazni, fel lehet fedezni máshol.
Periódusok vannak, amikor magadba zárkózol és belső emigrációba vonulsz, és amikor kifelé figyelsz.
Kérdéssé vált számomra az utóbbi időben az egyéni és a közösségi alkotás mibenléte, mi az, ami összehoz csoportokat? Mikor van az, amikor magadba vonulsz vissza és miért?
When I don’t feel that the happening of my close or my broad environment destroys me or others. When I feel that it is possible to just pay attention to this. I create the circumstances for it. The freedom of the individual is very important, the freedom of culture and the equal conditions, creating conditions. I feel free when I feel that others are free too. I am affected by what is happening in my environment. Of course, it is possible to break out, to travel, you can explore elsewhere. There are periods where you close up and you emigrate to your inner self, and other times when you pay attention to your surrounding. I wonder what are the factors to bring people together, the question regarding individual and group creation is rather a fascinating one and has been on my mind lately. When do you retrieve into inner emigration?
Sör vagy bor?/Beer or wine?
Egyértelműen bor. És inkább csak vörös, ritkábban fehér, lehetőleg soha rozé. Nem ihatok sört, de nem is érdekelt soha valamiért az íze sem és az illata sem, pedig biztosan sokféle jó sör van. Sokféle jó bor van, nagyon különböző az ízük, mindig meglep.
Wine, obviously. And rather red, rarely white, but never rosé. I can’t drink beer, but I was never really intrigued by its taste and smell, but I am sure that there are a lot of good beers out there. There are a lot of good wines, their tastes differ so much, it surprises me.
Kutya vagy macska?/Dog or cat?
Sem kutyám, sem macskám nem volt még, apukáméknál mindig volt kutya, és lakótársaknak is volt, hogy volt, tehát éltem kutyákkal és az jó volt. Szeretnék egyébként kutyát és macskát is, ha stabilabban laknék valahol, de a kert megléte fontos szempont nálam, persze lehet, hogy tévedek, hiszen se kutyám, se macskám. Inkább kutya amúgy.
Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork?
Feldolgozni szeretném a tapasztalt jelenségeket, és mások számára is feldolgozhatóvá tenni, kiemelni és szintetizálni.
I would like to process experiences and make it processable for others as well, highlight them and synthesize them.
Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most?
Napsütés, vízivás, megértése, feltérképezése bárminek, ami éppen érdekel, kiállításokon látott munkák, és leginkább az emberek, akiket szeretek, család, barátok, beszélgetés, eszmecsere.
Sunshine, drinking water, to explore anything, anything I am interested in at the moment, artworks that I see at exhibitions, but mostly the people, who I love, family, friends, talking, discussion.
Kedvenc város?/Favorite city?
Környékek vannak, ahol otthon érzem magam. Budapest és Párizs leginkább, mert itt van helyismeretem, de Marseille, Maastricht, New York, Prága különböző részeit is szeretem.
There are parts of cities that make me feel at home. Budapest and Paris mainly, because I know my way around them, but I like parts of Marseille, Maastricht, New York, Prague as well.
Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years?
Azt, hogy hol élek majd, nem tudom még. De úgy látom, lesz családom és velük megyünk majd. Egy jó barátom tetőteraszra vizionált őszen és öregen, ahogyan a tengert nézem. Jó kép, remélem, megvalósul.
Konkrét tervem most nincsen. Lehet, hogy Budapesten, de lehet, hogy megint Franciaországban, ahol már éltem hosszabban, de előfordulhat, hogy Olaszországban vagy Hollandiában. Vagy valahol máshol a világban. Azután megint Budapesten. Remélem, hogy a kiállítások, residency-k és workshopok kapcsán még sok helyre eljuthatok, ha úgy alakul.
Álljon itt Cseh Tamás dala mindenképpen, mert idevág:
“Tíz év múlva”:
“Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők -
tíz évvel ezelőtt.
Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt, sötét,
utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott,
minden megvilágosodott:
Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Egy mosókonyhába - bár kitaláltam és azt, hogy mi lesz,-
a jövőt kértem én, hogy bármit is akar,
ne, ne ez legyen a dal.
Egy mosókonyhából neki a világnak, mindegy az, hogy mi lesz,
az, hogy majd mi lesz, csak ne ez a dal legyen
túl, túl az éveken.
Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem, nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!”
I don’t know yet where I will be living. But I see that I will have a family and I will be with them. A good friend of mine envisioned me on a rooftop terrace old, with white hair as I was watching the sea. It’s a nice picture, I hope it will become reality. I don’t have a specific plan at the moment. Maybe I will be in Budapest, but maybe I will be in France where I have been living for longer periods of time already, but maybe I’ll be in Italy or the Netherlands. Or anywhere else in the world. And then Budapest again. I hope. I hope I will be able to visit many places due to residencies and workshops.
I would like Cheh Tamás’ song to be here because it is relevant:
“Ten years after”:
“ I figured it out in a laundry room how it will be,
how it will be, humid roofs bellow -
10 years ago.
In the laundry room, in a social apartment at night, it was dark,
I got light from the street but my sight was clear,
everything made sense:
I’ve seen myself 10 years from now, here,
I’ve heard this, this song’s melody,
and I was scared: not to have this,
not to have this song 10 years from now!
And I was scared: not to have this,
not to have this song 10 years from now!
I figured it out in a laundry room how it will, how it should be,-
I asked the future no matter what,
no, not to have this song again.
From the laundry room to the world, it doesn’t matter what,
no matter what will be, just not this song again.
over the years.
I’ve seen myself 10 years from now, here,
I’ve heard this, this song’s melodies,
and I was scared: not to have this,
not to have this song 10 years from now!
And I was scared: not to have this,
not to have this song 10 years from now!”
Kedvenc étel?/Favorite dish?
Mostanában a bazsalikomos paradicsomsaláta, a csicseriborsó palacsinta és az alma-csatni. Változó. Barack.
Changing. Peaches. Recently tomato salad with basil, chickpea pancake, and apple chutney.
Kedvenc évszak?/Favorite season?
Nyár eleje. Mindenki meglepődik minden egyes évben és törekszik arra, hogy napon, vízparton, a természetben legyen.
The beginning of summer. Everyone is surprised by it every year and tries to spend as much time near water and in nature as possible.
Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic?
Végtelenül lassú vagyok és feledékeny, talán ezek össze is függenek, túl érzékeny is vagyok persze, ez másoknak nem könnyű.
I am very slow and I tend to forget things, maybe these are in relation to each other, and of course, I am very sensitive as well, which is difficult for others.
Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in?
Nem vagyok benne biztos, hogy volt olyan kor, amelyben nem történtek igazságtalanságok. De talán lettem volna maya a prekolumbián Mexicóban. Persze minden korban voltak kiemelkedő helyszínek és helyzetek, amikor ott lettem volna…
I am not sure whether there ever was an era in which there was no injustice. But I would have liked to be in the Mayan pre-Columbia, in Mexico. But of course, in all eras, there were specific places and situations that I would have liked to be at….
Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die?
Nem rohannék ennyire előre. Erről nincsen előre tudomásom, hogyan is lehetne? Remélem, még nagyon sokat fogok tudni dolgozni, sok alkotó periódus áll előttem.
I wouldn’t rush so much ahead. I do not know this so much ahead, how could I? I hope I will be able to work a lot in the future, and hat I have plenty of creation-periods ahead of me.
Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give only one piece of advice to other, perhaps beginner talents, what would that be?
Kísérletezzen, amikor még nem nehéz és később is, amikor esetleg nehéz lesz, és tartson ki akkor is, amikor nagyon nehéz. Azután kezdje előröl.
Experiment. When it is hard at the beginning and later on as well. And stick with it even when it is very very hard. And then start all over again.
—————————————-
NÉVJEGY - Szemző Zsófia:
“Szintézist keresek. Munkáim ironikusak is. Helyzeteket próbálok felépíteni vagy lebontani vagy újra összerakni, leggyakrabban rajzokon keresztül. Budapesten születtem, egy ideig Párizsban éltem. 2008-ban végeztem a MOME-n. Most az MKE DLA hallgatója vagyok.”
“I am looking for synthesis. My works are ironic. I am trying to build, demolish or assemble situations often through drawings. I was born in Budapest, I lived in Paris for a while. I finished my studies in 2008 at MOME (the Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest). Now I am studying at the Hungarian University of Fine Arts.”
/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
ZSÓFI MUNKÁIT ITT TEKINTHETITEK MEG/CHECK OUT ZSÓFI’S WORK HERE:
Weboldal
Instagram
Tags: neighbourart hungarianart artanddesk budapest szemzőzsófi