Munka-művek
Megnyitja Zombori Mónika művészettörténész
2015. január 22-én, csütörtökön 5 órakor
Opening speech by art historian Mónika Zombori
22 January 2015, Thursday 5 pm
Kurátor: Szegedy-Maszák Zsuzsanna
Curator: Zsuzsanna Szegedy-Maszák
Munka-művek című csoportos kiállítás a mai magyar képzőművészet különböző területeinek képviselői közül olyan alkotókat mutat be, akiknél különös hangsúllyal jelenik meg a saját alkotófolyamat iránti érdeklődés és az efféle érdeklődés dokumentálásának igénye. Az itt látható Munka-művek azonban nem pusztán a spontán képalkotás ellenbizonyítékai: a kiállításon magát a munkát is láthatjuk, amely önálló művek formájában is megjelenik a látogató előtt (Ember Sári).
Ezek a művek nemcsak a végtelen értelmezési lehetőségek miatt nyitottak, a résztvevő művészek által megfogalmazott definíciókból kiderül, hogy egy alkotófolyamat bizonyos stádiumából kiragadott „végső” mű is lehet tetszőleges, ahogy magának az alkotófolyamatnak sem állapítható meg az eleje és a vége sem (Czene Márta).
A kiállítás nem ellenőrizetlen, intim bepillantást kíván adni az alkotások létrejötte iránti – a romantikától eredeztethető – érdeklődésünk kielégítésére. Ezúttal hangsúlyosan olyan alkotók kerülnek előtérbe, akik maguk sem pusztán döntések sorozataként, hanem műalkotásként tekintenek saját alkotófolyamatukra, akik az előkészületeket gyakran legalább olyan fontosnak tartják, mint magát a befejezett alkotást (Sipos Eszter), vagy akik a munka szépségét időnként izgalmasabbnak látják, mint az eredményt (Koronczi Endre).
A tárlaton az említett alkotói attitűd különféle formáival és megnyilvánulásaival találkozhat a látogató: a vázlatfüzettől a blogig, a fotó- és videó-dokumentációtól a szöveges elemzésig. A Munka-művek között különböző altémák is körvonalozódnak: több művész saját alkotói terét, műtermét vizsgálja majdhogynem kívülálló szemlélőként; egyesek a galéria falait munkaterepként, mások vizuális naplóként használják. Külön kategóriaként értelmezhető az olyan típusú öndokumentálás, mely a művész hatalmi pozíciójára mutat rá, ezzel arra utalva, hogy a művész időnként saját alkotófolyamata dokumentálását formálja át, becsapva így a nézőket – és esetleg önmagát is. A fotósorozatból összeállított könyv vagy a digitális képek blogon történő, naplószerű dokumentálása a korábbi századok vázlatfüzetének mai változata. Akad olyan résztvevő, aki más művész alkotófolyamatára reflektál, sőt mintegy rekonstruálja a másik művét, részben talán annak reményében, hogy megfejti annak technikáját és munkamódszerét, illetve hogy újra „átéli”egy adott mű létrehozását.
