Nagy Szilvia: Mézesmadzag Ingatlaniroda
Szemző Zsófia alkotásai titokzatos utazásokra invitálnak.
A képek előtt időzve, képzeletemben szabadon választhatok a különböző járművek között: villamos, autó, lakóhajó, rakétaház… Az újra és újra felbukkanó Discovery-t választom, kíváncsian, hogy merre repít.
És már szállunk is, kitekintünk az ablakon, és a külvilág egy film képsoraiként pereg előttünk. Eltávolodunk a várostól, a valóság az ablaküvegen tükröződve csak háttérként szolgál a gondolatok kusza egymásba olvadásához.
Alig észrevehető nem-helyek (non-lieu) – vasutak, repülőterek, ipari övezetek – zónáin haladunk keresztül. Ezek a területek a valódi helyeket – a fogyasztási, közlekedési és kommunikációs tereket – belakók és használók névtelenségét, magányát, láthatatlanságát reprezentálják, s általában a valódi helyek ellenpólusaiként manifesztálódnak.
A Külvárosi koktél sorozatban azonban a kettősség a nem-helyek és képzetek közötti távolságként, külső és belső képek egymásra vetítéseként fogalmazódik egységgé. Vagy ha úgy nézzük, a nem-helyeket nem-dolgok népesítik be.
Különös tárgykombinációkkal találkozunk: a valós, hétköznapi tapasztalataink alapján megismerhető világból kiemelt motívumok a mindennaptól eltérő kapcsolatokat alkotnak. Emlékképek, kiszínezett fényképfoszlányok folynak össze tárgyakkal, szürreális valóságot alkotva, ahol minden rész hiteles, felismerhető, megfogható, együttesen azonban kiszakadnak az idő-tér alkotta hálózatból, gravitációt, fizikai határokat hátrahagyva lebegnek szemünk előtt. A város tervrajzként, saját tömegének fekete-fehér körvonalaként adja a hátteret a benne élő, utazó, tevékenykedő emberek álmaihoz, gondolataihoz. Elhelyez, de nem határol. Ösztönöz, de nem korlátoz.
A Discovery-vel továbbhaladva elmélázok a lakóterek kompaktságán – szolgálatai során az űrrepülőgép volt, hogy egy teljes évet töltött egyszerre az űrben, s legénysége az évek során összesen 252 főt számlált. Ez megegyezik néhány kisebb magyar falu, pl. Hajmás összlakosságával.
Elképzelem a 252 fős legénységet az űrrepülőn, s gombaként burjánzó bádogdobozokat álmodok a Discovery oldalára, hasonlóan a kiállításon látható fotómontázs-sorozat bádogvárosaihoz.
Szemző Zsófia a szürke városok tetején tornyosuló favelákkal látszólag megoldást kínál a nagyvárosi lakhatási problémákra, miközben a házak tetejére rétegződő építményekkel olyan társadalmi problémákat is felvet, mint túlnépesedés, elszegényedés, a rossz szociális körülmények, a szlömösödés, a squat-kultúra.
Ezek lennének a cselédlakások reinkarnációi? Vajon kik és miért élnek itt?
A Mézesmadzag Ingatlanirodában talán megválaszolják nekünk ezt a kérdést, még az is lehet, hogy kiderül, hogy ez a számunkra ideális álomlakás. Idézném egy ingatlaniroda idevonatkoztatható hirdetését:
"Miért vonzó ma egy tetőtéri lakásban élni a város felett? A végtelen fantázia, az egyedi megoldások, a különleges hangulat? Ezt a különleges lakást a tervező Nappali + 4 hálószobás otthonnak szánja, de a belső kialakítást most az Ön igényei szerint formáljuk! Külön fürdőszobás lakrész a galéria szinten. A 11 lakásos épület teljes felújítása befejeződött, nyáron beköltözhető a 4 db tetőtéri lakás. Ha itt nem találja, vagy nem keresi, de már kigondolta, megálmodta… mondja el vagy írja meg elképzelését!"
Az ingatlanügynökség ugyan nem vállal felelősséget álmainkért, de szívesen összegyűjti igényeinket katalógusában. Az adatbázis megtekinthető a falakon:
Mobilházak, repülő és lebegőházak, elérhetetlen és már elért, illetve megdöntött magaslatok, közösségi és magányos lakok. A Mézesmadzag Ingatlaniroda házai épp annyira reálisak és lakhatóak, mint amennyire szürreálisak és megvalósíthatatlanok. Hol tájképként jelennek meg, hol objektumként, hol pedig organikus élőlényként. Épített környezet és természet összefonódik, hegyek, tengerek, dombok, fák, szigetek, erdők keverednek a mindennapi városi lét eszközkészletével: toronyházzal, földgömbbel, üvegházzal, körhintával, gyárral, híddal, hajóval.
Zsófia akvarelljein vattacukor könnyedséggel bontakoznak ki a különböző privát terek, dobozba rejtve, fa tetejére tűzve, nem kevésbé elérhetetlen módon, mint az ingatlanirodák ajánlataiban. Az ingatlanügynökségek játszanak álmainkkal, mi pedig boldogan álmodozunk.
Discovery-m visszatéréskor a tengerbe csapódva Cook kapitány azonos nevű felfedezőhajójává alakul. Expedíciói nyomán a kapitány térképek sorával gazdagította ismereteinket, valamint részletes leírásokkal szolgált a felfedezett szigetek lakóiról, életmódjukról.
A Női munka, férfi munka sorozatcím akár egy fejezetcím is lehetne a kapitány feljegyzéseiből. Szemző Zsófia képsorozata a nemi szerepekhez kötődő társadalmi szerepeket, munkafolyamatokat közelíti meg humoros formában.
Cook ugyanolyan elszántsággal kutatta a híres északnyugati átjárót, mint Zsófia az átjárhatóságot álmok és valóságok, külső és belső világok között.
A tőle kölcsönzött leírással szeretném felkeresni az ingatlanirodát, és egyben megnyitni a kiállítást:
"Az öböl környékén vannak a legjobb építmények; magasságuk csupán akkora, hogy egy ember éppen egyenesen állhat bennük, de hosszúságuk már kisebb annál, mintsem hogy bármilyen irányban ki is nyújtózhatna. Kemenceformában épültek, hajlékony vesszőkből, melyek nagyjából hüvelykvastagságúak; a vessző két végét beleszúrják a talajba, aztán beborítják pálmalevelekkel és nagy kéregdarabokkal. (…) Északabbra az éghajlat melegebbé válik, és úgy találtuk, hogy a kunyhók még kisebbek; készítési módjuk ugyanaz; faágakból, kéreg- és háncsborítással; de mélysége egyiknek sem nagyobb négy lábnál, s az egyik oldal teljesen nyitva van. A zárt oldal mindig szemben van az uralkodó szél irányával. A nyitott oldallal szemközt tüzet szoktak rakni, de inkább a moszkítók, mint a hideg ellen. Valószínűleg csak fejüket és féltestüket préselik be ezekbe a lyukakba, s lábukat a tűz felé nyújtják."