Frazon Zsófia múzeumi gyűjtőkampányában megjelent szöveg:
https://www.facebook.com/groups/963214647358445/
Bengáli tigris és örök társa a hordszékes indiai elefánt, 2009, Párizs, Muséum national d'Histoire naturelle
Amikor felfedezőként, a néhol külszínen, magasan futó jellegzets párizsi metró illatú vonalak egyikén, az 5-ös vonalon érkezel, akkor az előző pillanatokban az Austerlitz hídon haladt át csikorogva a metrószerelvény, és máris a peronon találod magad az Austerlitz pályaudvaron. Pár perc múlva ahogy a pályaudvarra hömpölygő tömegen átvergődtél, a Jardin des Plantes place Valhubert felőli kapujánál találod magad, és belevetődsz a növények sűrűjébe. A park XIII. Lajos utasítására 1640-ben nyitotta meg kapuit Királyi Gyógynövény kert néven. Évszázadok során a tudomány szolgálatában a közeli és távoli állat és növényvilág megismerésére volt hivatott ez a franciakert és ahogyan bővült a francia kolónia birodalom, teltek meg a kert különböző üveg építményei, a felhalmozott, tanulmányozásra összehordott kincseket rejtő pavilonjai.
Amikor hosszas szemlélődés, szaglászás után a franciakert másik végébe érsz és belépsz az Evolúció Nagy Galériájába, hatalmas állatcsoport vonul feléd. Csak állsz ott és nem is jut eszedbe semmi, csak az 1000m2-es üveg pavilont betöltő állatsereglet tölt be téged is. Noé bárkája kötött itt ki? Bálnacsontváz, különböző elefántok, zebrák, oroszlánok, zsiráfok, orszarvúk, vizilovak, kecskék, szarvasok, számtalan állat, és csontváz, melyeket valahol, valamikor valaki fogva ejtett vagy elejtett, jó esetben befogadott. Majd itt állnak kitömve, megőrizve az örökkévalóságnak. Érdekes csődület. A valóságban egyes állatok már nem léteznek, vagy veszélyben van fajtájuk léte. A valóságban egyes állatok több ezer kilóméterre élnek egymástól, és mégis itt együtt állnak és néznek rád. A felfedezés és megismerés vágya hajtotta az útrakelő utazókat, megbízóikat sok esetben az anyagi gyarapodás lehetősége, de azóta már ismerjük útjaik negatív következményeit is. 2017-ben a jelen francia elnök Ouagadougou-ban kezdeményezte, hogy 5 éven belül több mint 90 000 elhozott érték vándoroljon vissza jogos tulajdonosainak utódaihoz, Szubszaharai Afrikai országokhoz. Elindult egy folyamat melynek során az eredeti helyükre kerülhetnek majd szakrális és hétköznapi tárgyak több száz év elteltével. Ez az itt látható állatokat nem érinti, az ő családjaik nem igényelhetik vissza őket.
1899-ben amikor megnyitott ez a Jules André tervei alapján épült Az Evolúció Nagy Galériája, mindez még ismeretlen volt a Párizsi látogatók előtt. Nem kevésbé volt ismeretlen az a tény, hogy embereket sem lehet kiállítani. Hiszen pont pár évvel korábban került bemutatásra Párizsban Sarah Baartman Dél Afrikai asszony, mint kiállítási tárgy, és őt, mint az előtted álló állatsereget is megőrizték az örökkévalóságnak. Ugyan csak 1900-ban a világkiállítás során élő emberi diorámákban mutatták be az elképzelt afikai törzsi kultúrákat.
Az emeleten diorámába ütközöl. Egy elefánt, hátán hordszékkel és az őt támadó tigrissel. Lefényképezed őket. Más állatokat is fényképezel, rajzolsz. Elképzeled hogyan, hol éltek, mi történhetett velük, hogy ide kerültek? Közben körülötted látogató csoportok haladnak el, gyerekek is akik talán először látnak ilyen állatokat. Eredeti élőhelyeiken te sem jártál még. Az indiai elefánt-bengáli tigris páros egy vadász baleset megkövült képe. 1888 március 26-odikán, a 19 éves VIII. Orléans-i Philippe herceget tigris vadászat közben támadta meg e hős tigris, aki egy sereg embereket hordozó elefántba botlott élőhelyén, és önvédelemből támadta meg a rá vadászókat. A herceg aki számüzetésben élt Angliában, a tigrist elejtette, majd Angliában kitömette, és mivel az elefánt a történet másik főszereplője életben maradt, egy másik elefántot tömetett ki. Múzeumot nyitott ahol világ körűli útjain zsákmányolt kincseit mutatta be. Halálával végrendeletei szerint állati öröksége Franciaországra szállt. Mindezt akkor nem tudod, csck csodálod a tigrist és talán méginkább az elefántot.
Újabb felfedező útra kell indulnod, ezért visszavándorolsz a pályaudvarhoz az 5-ös metro vonalán elsuhansz a Jaurès metrómegállóhoz, átszállsz a 2-esre, majd felsétálsz a Barbès – Rochechouart-tól. Halat kell venned, sötét van már de még nyitva a halpiac a Château Rouge-nál. Dorade? Bar? Merlan? Maquereau? Itt is sorakoznak az állatok. Honnan jönnek ezek a halak ? A kék műanyagköpenyes piros sapkás úr benn a bolt belsejében pillanatok alatt kibelezi a halat és leszedi a pikkelyeit.
Szemző Zsófiahttps://whereverhaveyoubeen.tumblr.com/page/2
Kép forrása: https://www.mnhn.fr/
Kép forrása: http://paristeampunk.canalblog.com/archives/2016/01/17/33226348.html
