2020
graphite on paper, wood, collage, textile print
A bizonytalansági elv a fizikában egy alapvető, elméleti határt jelent bizonyos fizikai mennyiségek egyszerre, teljes pontossággal való megismerhetőségére, minél pontosabb értéke van az egyik fizikai mennyiségnek, annál pontatlanabb a másiknak. A bizonytalanság tehát atomi szinten is megjelenik. A bizonytalanság, a törés, a hibázás lehetősége ezek ellentétének lehetőségét is hordozza, a nevetséges és a nemes együttes jelenlétét a hibát is. A bizonytalanság negatív és egyben pozitív is. A képsorozat fő rendező elve tehát a bizonytalanság, és a kollázsokra, montázsokra alapvetően jellemző töredékesség. Ez a töredezettség egyben egy mellérendelő, kiegyenlítettebb helyzetet is teremt. Talán azért rezonálhat a nézőben a kép mert ez a töredezettség mellékhatása annak, ahogyan ma élünk, ahogyan látjuk a világot, és amit csinálunk, amikor beavatkozunk szinte mindenbe, és megváltoztatjuk a dolgok természetes lefolyását és kimenetelét. A véletlent elvetjük és kontrollálni próbáljuk a környezetünket, de ez újabb véletlent idézhet elő, végül felülkerekedik a bizonytalanság. Fontos tehát a mellérendelő viszony. A léptékek megváltoztatásával ez lehetségessé válik.
“Az emberi és nem emberi folyamatosan összemosódik, melyben sem az emberek, sem a természet, sem a tárgyak nem élveznek elsőbbséget. A létrejött hibrid alakzatokban az eltérő eredetű elemek közösen fogalmazódnak újra, ugyanakkor továbbra is magukban hordozzák a különbözőségből fakadó feszültségeket.”[1]- Csatlós Judit és Juhász Anna írják a Melléktermék című szövegükben. A Bizonytalansági elv sorozat a „Melléktermék” a „Töredezettségmntesítés egy örökkévalóság lesz” és a „Por meg Pára” című kiállítások során alakult ki. Maga a technika lehetővé teszi a kép nagyon különböző minőségű elemei közötti vibrálást. A képsorozat kezdeti elemei tablókként jelentek meg. „Az etnográfiával vagy a kulturális antropológiával rokon szemléletnek a művészeten belüli alkalmazása távolról sem újdonság, gondoljunk akár a klasszikus avantgárd törzsi kultúrák iránti fogékonyságára, érdeklődésére, vagy akár az elmúlt évtizedek archiváló, illetve résztvevő megfigyeléssel operáló projektjeire.“[2]- írja Salamon Júlia, szerinte: „A mellérendelés a minket körülvevő tér minden ízében érvényesül.”[3] A képi elemek nagyon különböző helyeket, helyzeteket hoznak egy platformra. Különböző jelenkori, múltbéli és jövőbéli természeti és kulturális jelenségek bizonytalan találkozásából épülnek egységbe.
“In physics, the uncertainty principle means there is a basic, theoretical limit to the possibility of ascertaining certain physical quantities simultaneously and with complete accuracy; the accuracy of one quantity is to the detriment of the other’s precision. In other words, inaccuracy appears on the atomic level. The main organizing principle of the series is uncertainty, and what is an essential quality of collages and montages, fragmentariness. These images may resonate with viewers because this fragmentariness is a side effect of how we live today. It follows from how we see the world, and what we do when we interfere with almost everything, changing the natural course and outcome of things. We reject chance and try to control our environment, but this may produce another chance occurrence, and in the end, uncertainty might prevail. It is thus important to have coordinate relations. This becomes possible with the changing of scales.”
________________________________
[1] Csatlós Judit - Juhász Anna: Melléktermék http://zsofiaszemzo.com/root/csatlos-judit-juhasz-annamellektermek/
[2] Salamon Júlia: Porolás a rongyszőnyegen, Por meg a pára – állandó jelzők, fizikai állandók | Ember Sári és Szemző Zsófia kiállítása, Kurátor: Szalai Bori, Labor Galéria, Budapest, 2017. május 16–21. https://balkon.art/home/porolas-a-rongyszonyegen/
[3] Salamon Júlia: A használatról – megnyitóbeszéd, http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_hasznalatrol__megnyitobeszed.4224.html?pageid=86
A bizonytalansági elv sorzat része a Melléktermék, kiállításnak
http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_hasznalatrol__megnyitobeszed.4224.html?pageid=119
http://artmirror.org/exhibitions/116-zsofia-szemzo-at-hidegszoba-studio
"Szemző Zsófia alkotásait egyszerre jellemzi a színek és az anyagok burjánzása, a tapasztalati tudás és a konceptuális megközelítés találkozása, a rituális és a pragmatikus cselekvések, a tradicionális és a jövőorientált gondolkodás összefonódása. A Melléktermék című kiállítás időben és térben távoli kultúrák tárgyait és hétköznapi gyakorlatait idézi meg. Az eszközök természeti környezetben jelennek meg, a cselekvések furcsa, szokatlan szituációkban zajlanak. A természeti formák kerámiából készülnek, a használati tárgyak kerámia másával pedig már nem fogunk munkát végezni; bár javításuk utalhat arra, hogy lehettek,, akik ezzel megpróbálkoztak. A lapátok, ásók színei egyébként is inkább emlékeztetnek gyerekjátékokra, mint valódi, felnőtt másukra. A kráteres, üreges tárgyak néha félig átlényegülnek valami mássá: velős-csonttá, tintatartóvá. A találkozásokból tetszőleges konstellációk jönnek létre. A hegyekből, barlangokból, pontosan meghatározhatatlan dolgok kandikálnak ki.
Az alakok, a tárgyak és a természeti elemek egymáshoz viszonyított léptéke is mind viszonylagossá válik: a kollázsokon hatalmasnak tűnő emberalakok táncolnak a hegyek tetején, mellettük óriásállatok repülnek, és reprezentatív épületek jelentéktelenné zsugorodnak. Egy város makettnek tűnik a mellette álló nőalakhoz képest: a horizonton két mell nyugszik le. A vulkánok hirtelen méret-azonosak lesznek a furcsa, módosított használati eszközökkel, mint a kétfejű, nyél nélküli lapát. Az adott elemek a különböző találkozásokban már nem maradhatnak ugyanazok, az időszakosan előálló ez a viszonyrendszer pedig maga a kultúra. Ennek megfelelően nincs olyan dolog, mely ne változna meg azáltal, hogy kapcsolatba lépünk vele.
A kollázsokon emberek olvadnak össze cseppkövekkel, vagy háztartási gépekkel vagy épületekkel, máshol egy személyi igazolvány veszi át tulajdonosa arcának helyét. Gazdátlan kezek és fejek lebegnek a térben új kapcsolódási pontot keresve maguknak. Az emberi és nem emberi folyamatosan összemosódik, melyben sem az emberek, sem a természet, sem a tárgyak nem élveznek elsőbbséget. A köztük lévő kapcsolódási pontok, és érintkezési felületek és hiányok válnak fontossá. Ahogy a kollázsok kivágott alakjait, úgy saját magát is meglepő összefüggésrendszerekbe helyezi a művész a videókban: fogkefével pucol egy sziklát, egy hokedliről saját magát borítja fel egy dél-francia réten, egy fára mászik fel, majd ellöki az ezt segítő létrát. Ez a töredezettség a mellékhatása annak, ahogyan élünk ma, ahogyan látjuk a világot, és amit csinálunk, amikor beavatkozunk szinte mindenbe, és megváltoztatjuk a dolgok természetes folyását és kimenetelét. A véletlent elvetjük folyton, és kontrollálni próbáljuk a környezetünket, de ez újabb véletlent idéz elő, végül felülkerekedik a véletlen.
Ebben a különös univerzumban az egyszerű hibák és várakozások gyűjteménye, az ismeretlen használati eszközök és a mesterségesen létrehozott természeti formák szellemi struktúrák töredékeiként tűnnek fel, melyek jelentésüket, és kontextusukat és céljukat titokzatosan magukba zárják. Ezek ismerete nélkül pedig felkínálják magukat a vágyainknak, a képzeletünknek és az átélésnek, így váratlanul egy dinamikus viszonyba lépünk velük. Ebben a kölcsönös pozícióban az akaratlan és szándékos behatások, a véletlenszerű lenyomatok és sérülések régi és új történeteket elevenítenek meg. A kollázsok ezt a teret tágítják tovább a tudományos adatok, a genetikai kutatási eredmények, a mérnöki tervezés, az egyéni és a társadalmi víziók beemelésével. A létrejött hibrid alakzatokban az eltérő eredetű elemek közösen fogalmazódnak újra, ugyanakkor továbbra is magukban hordozzák a különbözőségből fakadó feszültségeket. A rajzokban a kollázsok elemei közös minőséget, közös eszenciát kapnak, mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy mindez összefűzi az absztraktot a reálissal, a fogalmit a konkréttal, a jelent a múlttal, az ismertet az ismeretlennel, a törzsit a modernnel, az időszámítás előttit a történelem utánival.Szemző Zsófia kitartóan vizsgálja, mi az ember és környezete pillanatnyi viszonya: mikor dönt úgy, hogy az értelmetlensége ellenére is ragaszkodik valamihez. Mikor vet véget annak, ami működni látszik? Szélesebb perspektívából szemlélve az elképzelt ideális megoldás és a megvalósulás nem kívánt mellékhatásai közötti feszültséget állítja a fókuszba. Azokra a kockázati tényezőkre és bizonytalansági elvekre világít rá, melyekkel a kultúránk és a természet használatba vétele során szembesülünk." Juhász Anna és Csatlós Judit a kiállítás kurátorai
Melléktermék/Byproduct a HidegszobaStudio-ban http://hidegszobastudio.tumblr.com/
